Ovis jóga beszámoló 2019.09.10.

Bogi, Lea, Lili, Bálint, Dominik, Gergő, Milán és Nándi vettek részt a 2019/2020-as tanév első ovis jóga foglalkozásán :) Az udvarról szedtem össze a gyerekeket, benti cipő-ruha csere után kulaccsal a kézben robogtunk a tornaterembe. Közben megcsodáltam, ki mennyit nőtt, kinek a haja nőtt, ki mennyit barnult ;) Egy szép nyitó OM-al kezdtünk, Dominik olyan ügyesen csatlakozott be, mint ha már tavaly is velünk járt volna ovis jógára. Megbeszéltük a szabályokat, a táborozóknak ismétlés gyanánt, a nem táborozók és Dominik kedvéért pedig mindenképp. A táborból áthoztuk ugyanis a heti foglalkozásokra a „jó karma” és „rossz karma” köveket. Megbeszéltük, hogy a jóga órán a legfontosabb szabály a „Ne árts!” Ezért aztán vigyázunk egymásra, nem ütünk a másikra, nem okozunk fájdalmat, nem mondunk csúnyát, nem ríkatjuk meg a másikat, nem bántunk sem testileg, sem lelkileg, és nem csinálunk olyasmit sem, amivel elrontjuk a többiek közös játékát. Egyszer figyelmeztetek szépen, és aztán futás a „rossz karma” kőért, amit mindenki a kulacsa mellett gyűjtöget. Ha viszont bármi olyat teszünk, ami kedves, figyelmes, udvarias, segítőkész jó cselekedet, azért „jó karma” kő jár. A foglalkozás végén számba vesszük a kövecskéket, és az óra végi ajándékok számából levonhat a „rossz karma”, és hozzáadhat a „jó karma” kő.
Aztán elindítottam a meseszálat. Az erdei oviban is elkezdődött a tanév egy nagy nyitóünnepség keretében. Az erdei óvónéni annyira örült a viszontlátásnak, hogy mindenkit nekifutásból felkapott és megpörgetett egyenként. Kicsit nehéz volt azért mindenkinek kivárni a sorát, de kivárták, néhányan még repetáztak is ;) Nagy volt az öröm, de a heves pörgés-forgás közepette az óvó néni igazgyöngy nyaklánca véletlenül elszakadt, az egyik kis állatkölyök véletlenül abba kapaszkodott és elszakította. Nem haragudott érte az erdei óvó néni, mert tudta, hogy nem direkt történt, de azért elszomorodott kissé. A kis erdei állatkölykök azonban azonnal felajánlották, hogy megkeresik a szanaszét gurult gyöngyöket. Ezt a kis üveggolyóinkkal szimbolizáltuk, azt szedegettük csupasz lábbal karmolva, lehetőleg mindkét lábbal egyszerre, hiszen már nagyon és ügyesek ezek a nagy erdei ovisok ;) Azért Gergő megküzdött a cuki kis pufi babalábával a feladattal, de nem adta fel, ámbár nem is hagytam volna, hogy feladja, odatelepedtem mellé, és együtt kerestük az okot, hogy miért nem akarnak megfogódni azok a fránya üveggyöngyök, míg végül a fagolyócskák mellett horgonyoztunk le :) Mikor az egyik gyerek véletlenül felborított a tálat, és sokan felháborodtak, lecsendesítettem őket, hogy nincs semmi baj, ami most kiborult, azt szabad kézzel felszedni, csak a többit lábbal – ebben mindenki meg is nyugodott, annak a gyerkőcnek az arcáról is gyorsan eltűnt a kétségbeesés és bűntudat, aki véletlen kiborította az üveggyöngyöket. Azt hiszem, a mai órán végiggyűrűzött a „nem direkt csinálta, ne haragudjunk rá, hiszen csak egy kisgyerek, inkább segítsünk neki, hogy ne érezzen bűntudatot és szomorúságot, és oldjuk meg együtt segítőkészen a problémát” téma :)
Mikor újra együtt volt az óvó néni nyakláncának összes gyöngye, egy körjátékkal ünnepeltük meg, természetesen a „Lánc, lánc eszterlánc” dalocskával. Én mondtam az első kiforduló nevét, ő pedig a következőét, míg mindenki ki nem fordult – természetesen senkit sem lehetett volna kihagyni :)
Ezek után megbeszélgettük, hogy hogyan érzékeljük, hogy ősz lett? Bogi mondta, hogy hideg van, és mutatta is. A többiek mondták, hogy lehullanak a falevelek. Kérdeztem, és mi lesz a levelek színével? Mondták, hogy sárga lesz, meg piros, és végül sikerült a barnában is megegyeznünk. Így hát most pingpong labdákat kaptam elő, ők szimbolizálták a faleveleket, mi pedig széllé változtunk, és fújtuk a leveleket keresztül kasul a termen.
Egy ellentét-fogóval folytattuk. Mindenki választott magának párt, és ellentéteket is választottak maguknak pl. magas és alacsony lett Lili és Bogi, világos és sötét lett Bálint és Milán, Nap és Hold lett Nándi és Gergő, Lea Dominikkel a szép és csúnyát választotta, de végül a gyors és lassúban egyeztek meg. A tüsi labdát lehetett dobni egymásnak, mielőtt elkaptam volna fogóként a gyerkőcöt, és ki kellett volna mondani a céljátékos ellentétpár nevét. Hát, ez még nem nagyon ment, én mondogattam az ellentétpár neveket, hogy memorizálódjon, a gyerekeknek elég kihívás volt a fogócska és a tüsi labda eldobás-elkapás kombináció is :)
Szappanbuborék elkapósdival fejeztük be a mozgássorozatot. Hatalmas felhőkben fújtam a szappanbuborékokat, a gyerekek pedig egymásra – különösen a kobakokra - vigyázva kapdosták el őket. Közben azt képzeltük, hogy ezek falevelek a szélben, vagy esőcseppek, amiket a kis állatkölykök a mancsukkal elkapdosnak.
Az óra végéhez gyorsan leterítettem 2 szivacsot és egy tatamit, amin elheveredtek a gyerekek. A Varázsfelhőből olvastam nekik egy oldalt, míg relaxáltak kicsit. Ezt is a táborból hoztam be, remélem, segíti az elcsendesedést az óra végén, ami az ovisoknak nehéz feladat :) És hát annyira jó a könyv, hogy nem lehet eleget ismételni a benne lévő tudást. A képet is megnéztük együtt természetesen. Aztán körbeültünk a záró OM-hoz, majd kis nasi és kis aji. Az ajándéknál figyelembe vettük a karma kövecskéket, ma csak „jó karma” köveket osztottam, előzékenységért és segítőkészségért :) 5 perc csúszással settenkedtünk ki csendesen a Süni csoport öltözőjébe, hogy megjöttek-e már a szülők, és igen!



Kövess minket a Facebook-on!